Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hol itt a szakértelem???

Már rég óta terveztem, hogy visszamenőlegesen megvizsgálom, hogy az egyes előrejelző intézmények milyen mértékben találják el a különböző gazdasági mutatókat, köztük talán a legnagyobb izgalommal vártat, a GDP növekedését. Újságíró barátaink előszeretettel rágódnak a kijövő friss adatokon, nem győztem eddig figyelmeztetni őket azok tévedési valószínűségére.

Nos, szerencsére Jankovics Soma az Origo portálon összeszedte a különböző intézmények előrejelzéseit az utóbbi évekből, rengeteg munkát megspórolva nekünk. Köszönet érte! Az előrejelzéseket összehasonlítva a megvalósult tényszámokkal ő arra a következtetésre jut, hogy a kormány tudja a legkevésbé a valóságot. Módszere egyszerű, a legnagyobb és legkisebb tévedéseket hasonlítja össze.

Én azt tanultam statisztikából, hogy ha mennyiségi összehasonlításra van lehetőség, akkor ne csak rangsoroljunk. Soma adatbázisa hál’Istennek lehetőséget nyújt arra, hogy azt is vizsgáljuk, ki mennyit tévedett. Nos, kevés számítással az egyes intézetek esetében a következő átlagos tévedéseket számoltam ki ezekre az évekre:

Kormány: 1,76 százalékpont

MNB: 1,62

IMF: 1,59

Reuters: 1,52

Európai Bizottság: 1,36

 

Mi  mindebből a tanulság? Egyrészt valóban a kormány tévedett a legnagyobbakat. Az ő tipikus tévedéseik azonban alig térnek el a Nemzeti Bankétól, mindösszesen 0,14 százalékponttal. Azaz ha a kormány szakértelme kétségbe vonható, akkor sajnos a híresen jónak mondott MNB szakértői gárdában is meg kell inogjon a bizalmunk. Mint ahogy az IMF-ben is, és a piaci elemzők reprezentánsaként felvonultatott Reutersben is. Még talán az Európai Bizottság volt a legpontosabb, de hát 1,36 százalékpontos tévedés is óriási.

Szumma szummárum: egy olyan mutatónál, ahol -1,7-től +1,6-ig terjedő tényadatokat kellett megbecsülni, ezek a becslések olyan megbízhatatlanok voltak, hogy recessziót könnyen stagnálásba vagy növekedésbe fordíthattak, avagy fordítva. Hagyjuk egymás áltatását, a GDP növekedés ökonometriai módszerekkel nem becsülhető kielégítően!

5 Tovább

Szlovénia lesz-e a következő Ciprus? Vagy Szlovákia?

       Most, hogy a PIIGS országok után Ciprus gazdasága is összeomlott, egyre többen aggódnak, hogy nem lesz-e Szlovénia a következő dominó a sorban? Egy másik igen érdekes kérdés, hogy ha igaz az, amit Görögországról és Ciprusról írtam, azaz hogy nem annyira maguk tehetnek a gazdasági problémáikról, hanem az eurózóna kedvezőtlenül alacsony kamatszintje miatt kialakuló buborékok áldozatául estek (Ciprus görög áttéttel), akkor miért nem következett ez be a kelet-európai euró országokban is? Vagy bekövetkezett?

        Nos, Szlovénia esetében igen. Az ország relatíve nyomott árszínvonallal fixálta árfolyamát az euró előszobájának számító kétéves ERM mechanizmusban rögtön a 2004-es csatlakozás után. 2006-tól megszűntették az országra addig jellemző központi bérmegállapodások rendszerét, a csatlakozási időszak bérvisszafogása ellenkezőjébe fordult. A meglóduló infláció pedig alacsony euró nominálkamat mellett igen alacsony, olykor negatív reálkamathoz vezetett. Ez ugyanúgy túlpörgette a gazdaságot, mint Görögországban, vagy Írországban. A kialakuló folyó fizetési mérleg hiányt pedig nem ellensúlyozta külföldi működőtőke (FDI) beáramlás, mert Szlovénia nem FDI alapú ország, mint mi itt kelet-Európában, hanem egy német-osztrák típusú, saját tulajdonlású, ráadásul nagy állami szektort működtető sikeres korporatív ország. Az egyetlen volt szocialista ország, amelyiknek sikerült a rendszerváltás, ahogy erről már máshol írtam. És a jelenleg problémái sem fogják megrengetni.

       Észtországgal hasonló volt a helyzet. Ők ugyan sokkal később vezették be az eurót, ám valutatáblát működtettek, azaz fixálták árfolyamukat az euróhoz. Ezzel importálták az euróhoz köthető összes problémát. A reálkamatszint itt is negatívba fordult, jött a buborék és az irtózatos összeomlás.

                Érdekes módon egyedül Szlovákia vészelte eddig át az euróviharokat nagyobb gond nélkül. Vajon miért? Egyrészt mert Szlovákia relatíve későn vezette be az eurót, addig autonóm monetáris politikával tudott manőverezni. Amikor viszont bevezette, akkor úgy tette ezt, hogy elképesztő nyomott szinten tartotta a szlovák béreket, melyeknek a szlovák termelékenységhez képest elmaradása ma már drámainak mondható, messze a legnagyobb az egész EU-ban. A szlovák termelékenység alapján ma már dupla akkora bérek lehetnének északi szomszédainknál, mint amekkorák vannak. Nyersen fogalmazva: a szlovákok úgy nem kerültek az euró miatt bajba, hogy szegények maradtak. Ráadásul az euró bevezetése is a válság alatt történt, és emiatt erős bérnyomás se lehetett. Így nem ugrott meg az infláció, nem lett alacsony reálkamat, és buborék sem. 

7 Tovább

Ciprus: Meg lehet adóztatni az offshoret?

Pár éve még az offshore joghatóságokkal kapcsolatosan rendszeresen előkerült az ellenérv, mely szerint lehetetlen megadóztatni az országok adórendszeréből ily módon kifolyó pénzeket. Az utóbbi időben azonban több ország is példát mutatott, hogy ez mégiscsak lehetséges. (Tavalyi évértékelő beszédében még Orbán Viktor miniszterelnök is arra utalt, hogy az egykulcsos adóra többek között azért van szükség, mert lehetetlen a leggazdagabbakat megadóztatni. Egy többkulcsos szja - ingatlanadó - offshore adó kombináció erre alkalmas.)

Az Egyesült Királyságban, melynek pénzügyi központja, a City az európai offshore birodalom  epicentruma, nemrégiben George Osborne pénzügyminiszter 15%-os adót vezetett be az offshore tulajdonú vállalatok által vásárolt ingatlanokra. Ezen felül egy $221 000-os extra díjat a külföldön offshore cégek által birtokolt ingatlanokra.


Az elmúlt héten óriási port kavart, hogy Ciprus is megadóztatni készül a külföldi  bankbetéteket, többek között az ottani magyar cégekét is. Mint arról már korábban is írtunk, jogilag ciprus sem tekinthető offshore központnak, de facto alacsony adóival azonban elszívja a más uniós országok adórendszeréből a forrásokat. 7% körül van azon betéteknek az aránya, melyet más uniós polgárok e célból helyeztek el Cipruson. 31%-ot tesz ki az orosz oligarchák ciprusi betéteinek aránya. Bőven lenne tehát miből kimenteni a bajban lévő ciprusi bankokat, és bár a parlament első körben nem szavazta meg az adót, de a meccs koránt sincs még lefutva. Érdekes módon már több hónapja, amióta ciprus bajban van, folyamatosan történik az orosz tőkekivonás a szigetről, és ebből eddig szemmel láthatóan az offshore világába újonnan bejelentkezett Lettország profitált legtöbbet.

Banki eszközök Európában a GDP arányában (2010 dec állapot, forrás: EBA)

Egyre világosabban látszik tehát, hogy vége annak a konszenzusnak, mely szerint lehetetlen lenne az offshore pénzekkkel szemben fellépni, hogy azok valahogy törvény felett állnának. Itt írtunk korábban arról, hogy még mely országokban, mekkora pénzeket lehetne megadóztatni.

4 Tovább

Magyarország és az IMF

Ellentétben a népszerű vélekedéssel, a rendszerváltás utáni Magyarország nem költekezett túlzottan. 1996 és 2004 között a magyar kormány kiadásai  nagyságrendileg az OECD európai átlagának feleltek meg. Egyedül a választási években volt tapasztalható némi túlköltés, de összességében a trend csökkenő volt.

Ami a valódi gondot jelentette, az a költségvetés bevételi oldala, amely mintegy 4 százalékponttal maradt el az OECD átlaghoz képest.

 

Magyarország 2008

Gyurcsány Ferenc

A 2008-as Lehman Brothers összeomlás után bekövetkező globális kitettség csökkentés hatása jelentősen és szinte azonnal elérte Magyarországot. Az ország szélsőségesen kiszolgáltatottá vált a globális tőkepiac kockázatéhsége csökkenésének következtében, valamint a magyar állami szektor túlzott hitelfelvétele miatt. Ironikus módon két évvel a válság kirobbanása előtt, 2006-ban tetőzött a túlzott hitelfelvétel, amikoris az államháztartási hiány 9,3%-os volt, -5,4%-os elsődleges egyenleg és 4%-os GDP növekedés, valamint 3,9%-os átlagos fogyasztói árindex mellett. Ez olyannyira drámaian rossz teljesítmény volt, hogy az Economist “a posztkommunista Európa valaha látott legrosszabb gazdasági kormányzása”-ként értékelte. 2007-ben már történt némi kiigazítás, immáron 4,9%-os államháztartási hiánnyal, és közel 0,9%-os elsődleges egyenleg mellett. Sajnos ezzel egyidejűleg a növekedés alább hagyott, a GDP 1%-ára esett vissza, miközben az átlagos fogyasztói árindex 7,9%-ra növekedett.

Oszkó Péter

A 2008-as válság évét a stabilizáció folytatása jellemezte volna, ha az év végén az ország államcsőd közeli helyzetbe nem kerül, hiszen a hiány 3,7%-ra csökkent, majdnem elérve a Maastrichti követelményeket, miközben pozitív (0,4%) volt az elsődleges egyenleg! A növekedés (0,6%) és az infláció (6,1%) az előző évivel közel azonos szinten volt. Sajnos ekkor ütött be a Lehman csőd hatása a globális tőkeáttétel csökkenéssel és az euro-forint árfolyam összeomlásával. Ez feljebb nyomta az adósságszintet, hiszen a magyar államadósság mintegy kétharmada devizában áll fenn, ami miatt elszállt a magyar refinanszírozási kamatláb.
Magyarország az IMF-hez fordult, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök később lemondott és átadta helyét a korábbi gazdaság miniszternek, Bajnai Gordonnak.

2008 végén az IMF-től Magyarország 12,3 milliárd eurót kapott 17 hónapra (4,9 mrd eurót azonnali lehívásra, a maradékot pedig 5 részletben negyedéves beszámolók alapján). Az EU további 6,5 mrd eurót tett hozzá, míg a Világbank pedig 1 mrd eurót.

A kedvező kamat feltételekért cserébe Magyarország elkötelezte magát a további makrogazdasági stabilizáció mellett (hisz az előző években is az volt), mely Bajnai Gordon miniszterelnök és Oszkó Péter pénzügyminiszter nevéhez fűződik. Tekintve a tényt, hogy a stabilizáció már a 2008-as válság előtt megkezdődött, az IMF program éveinek teljesítménye meglehetősen gyenge. A 2009-ben teljes államháztartási hiány 3,9% majd 2010-ben 3,8% maradt, a 2008-as 3,7%-hoz képest. Az elsődleges (kamattörlesztés nélküli) egyenleg 0,4%-ról 0,5%-ra növekedett a 2008-as 0,4%-hoz képest. Mindez nem olyan nagy eredmény tekintve a tényt, hogy ugyanezen időszakban az államadósság főként az IMF hitelfelvétel következményeként 2007-től 2010 végéig a GDP 65,8%-áról 78,9%-ra emelkedett.  Ugyanakkor a GDP 2009-ben 6,3%-ot esett, aztán 2010-ben pedig -0,2%-on stagnált!!!

 Az IMF program ezen erősen vitatható eredmények elérése érdekében megszorító elemeket tartalmazott. A legmarkánsabbak a közszolgálati bérek befagyasztása, a 13. havi nyudíj eltörlése, önkormányzatok finanszírozásának megvágása, a nyugdíjkorhatár további emelése, ugyanakkor a gyes és táppénz csökkentése, a szülési szabadság 3-ról 2 évre történő megváltoztatása, valamint a közmédia támogatásának visszavágása. …

A kormány megúszta az ingatlanadó bevezetését az Alkotmánybíróság döntése miatt. Létfontosságú lett volna ezen adó kivetése a vagyonosabbakra, főleg hogy az a társadalom és a szakpolitikai területtel foglakozó szakma támogatottságát is élvezi, az AB szerint azonban a törvénytervezet nem lett megfelelően előkészítve.

[i].Bajnai 24%-os népszerűségi index-szel adta át hivatalát.

 Magyarország 2012-13

 

2012-13 során a kormány újabb IMF megállapodásról tárgyalt. Ezt az tette szükségessé, hogy 2012 végén a forintban jegyzett államkötvények kamata ismét a piaci finanszírozást lehetetlenné tevő szintre emelkedett.

Az IMF kölcsön kamata 0,09% lett volna, 1%-os surcharge-al. Mivel Magyarország a 2008-as hitelfelvétel miatt már az IMF kvótájának 300%-át is meghaladta (374,61%), amely az IMF szabályok szerint 2%-osnextra kamatterhet jelent. A kvóta három évnél hosszabb ideig történő meghaladása szintén plusz 1%-ot jelent. Az IMF forrás drágasága tehát nem kis részben az előző, megkérdőjelezhető eredményességű hitelfelvétel miatt adódik!

Az IMF hiteleket SDR-ban fixálják (ez az euro, a dollar, a yen és a font mixe). Ezt a magyar államkincstárnak még át kell váltania egy devizaswap keretében dollára vagy euróra. Így válik csak összehasonlíthatóvá a piaci kötvénykibocsátásokkal. Az Államadósságkezelő központ számításai szerint tehát az IMF hitel teljes költsége 4.06%-ra jött volna ki, ami mindösszesen 15 bázisponttal haladta volna meg a 2013 elején Magyarország által kibocsátott ötéves dollárkötvény hozamát. Tekintve azonban, hogy az IMF szabálya szerint 0,5% díjat is kellet volna Magyarországnak fizetnie, szemben a 12,5 bázispontos nyílt piaci kötvénykibocsátássak, könnyű belátni, hogy a magyar kormánynak 2013 elején nem volt motivációja az IMF-hez fordulni. Hangsúlyozni kell, hogy mind a piaci finanszírozás (az Orbán kormány által megállított drámai eladósodás), mind pedig az IMF finanszírozás (a kvóta meghaladása miatti) drágasága túlnyomóan a Gyurcsány kormányzat értelmetlen 'fiskális alkoholizmusá'-nak volt köszönhető. (Kopits György kifejezése)

 A teljes képhez két dolgot hozzá kell tennünk. Egyrészt az IMF hitelhez az EU köteezően adott volna egy kisebbik részt euróban, és ennek kamata az EMSF kamat + 1-2% lett volna, azaz jelentősen alacsonyabb, mint a piaci finanszírozás. (Strerilizációra nem lett volna szükség, az összeget azonnali kamattörlesztésre költhette volna az ország.) Másrészt pedig a 4,06%-os IMF kamatráta még mindig sokkal olcsóbb lett volna, mint az a 10% körüli forintforrás, amit Magyarország a 2012-es év végén fizetett a forintkötvényekre. (Ez azóta 6% alá mérséklődött.)

Matolcsy György (Lengyel Lászlóval)

A kérdés persze az, hogy mit várt volna az IMF a Magyar kormánytól a hitelért cserébe? Ez a kérdés megválaszolatlan marad. Jól tudjuk, hogy a kormány utcai hirdetésekkel növelte támogatottságát az úgynevezett IMF diktátumokkal szemben, hogy létjogosultságot nyerjen ellenállása. A média érdeklődését az IMF által előzetesen a magyar kormány számára megfogalmazott ajánlásokat illetően nem is az IMF közvetlen kommunikációja, hanem egy ellenzéki képviselő parlamenti kérdése keltette fel. Varga Mihály miniszter szerint ezek az alábbiak voltak:

  1. A tranzakciós adó Nemzeti Bankot érintő részének visszavonása (a kormány később visszavonta);
  2. az adóbehajtás eredményességének növelése (a kormányzat átvette);
  3. az egykulcsos SZJA felülvizsgálata (?) (a kormányzat erőteljesen elutasította);
  4. az állam méretének további csökkentése (?);
  5. a szociális támogatások célzottságának növelése (?);
  6. a bankadó megszüntetése;
  7. A közösségi közlekedés támogatásának felülvizsgálata (?);
  8. az önkormányzatok támogatottságának csökkentése.

 Ez még önmagában mindig kevés információ, hiszen nem egy ezen elvárások közül bármit jelenthet. Romániában 25% közalkalmazotti bércsökkentést, Európa legalacsonyabb egészségügyi ráfordításának további nyirbálását, az uniós átlag kétharmadát kitevő nyugdíjkassza csökkentését jelentette például. Tehát egyáltalán nem világos, hogy a magyar kormány plakát hirdetései esetleg nem fedték a potenciális valóságot. (A probléma persze az, hogy a magyar kormány is komoly és a jövőbeli növekedést ellehetetetlenítő megszorításokat hajtott mindeközben végre.) Ennek ellenére az önkormányzatokat és a szociális támogatásokat érintő elvárások már így ebben a formában is problematikusak.

 



[i] Medián, 2010 május 14.


 

3 Tovább

PogiBlog

blogavatar

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Utolsó kommentek