PogiBlog

Az offshore joghatóságokkal kapcsolatban a világ, és így Magyarország polgárainak többsége is drasztikus tévedésben él. Azt gondolják ugyanis, hogy ezek jelentősége marginális, néhány gazdagabb magánember vagy vállalat játékterei. A valóságban ez egyáltalán nem így van[i]. Központi szerepet játszanak ezek az adóparadicsomok abban, hogy az állami újraelosztó rendszerek finanszírozhatlanok, a harmadik világ országai pedig semmit nem fejlődnek. Általában két alapvető problémával állunk szemben az offshore-ral kapcsolatban. Először is nincs egyetértés abban, hogy mit tekintünk adóparadicsomnak. A nagyvállalatok fogságában lévő államok és nemzetközi szervezetek ugyanis  igen szűk definíciókkal igyekeznek leplezni a ténylegesen adóparadicsom-szerű működést. Másodszor pedig a jelenség lényegéből adódóan nincs érdemi információnk az itt parkoltatott pénzek mennyiségével kapcsolatban. Az offshore tevékenység igen jelentős része ténylegesen nem is távoli apró szigeteken történik, hanem olyan onshore területeken, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, Svájc, vagy Hollandia.

Svájc a világ egyik legnagyobb koszos pénzeket kezelő központja. 2009-ben 2,1 billió dollárnyi pénz feküdt ott külföldiek nevén. A globális pénzügyi krízis előtt ez 3,1 billió volt. Ennek fele európaiaktól, akiknek 80%-a nem vallotta be ezeket a pénzeket a hazai adóhatóságának. Az olasz pénzek esetében ez az arány 99%. Az már köztudott, hogy Svájc titkosított bankszámlákat tart fenn a Khadaffihoz és Mubarakhoz hasonló diktátoroknak, orosz oligarcháknak, harmadik világbeli tömeggyilkosoknak.  A holland függőségi területeken évente 18 billió dollár csorog keresztül, ez 18-szor a holland GDP. A Kajmán szigeteken 25 000 lakosra 80 ezer regisztrált vállalkozás jut, köztük a hedge fundok három negyede.1,9 billió dollár fekszik itt, több mint a New York-i bankokban.

A Tax Justice Network nevű NGO szerint 2005-ben a leggazdagabb magánszemélyek 11,5 billió dollárt pihentettek offshore megbízásokban. Ez kb. a világ teljes gazdagságának negyede, és megfelel az USA teljes évi GNP-jének. Az ezen megtakarítások meg nem adóztatása miatti adókiesések akár háromszorosa is lehetnek a teljes évi segélynek, amelyet a gazdag országok a szegényebbeknek fizetnek. Minden Afrikának juttatott 1 dollár után 10 dollárnyi pénz folyik ki ezekből az államokból offshore központokba.  Ha valakit tényleg érdekel, miért nem zárkózik fel Afrika, ez a kérdés megkerülhetetlen.

Egy tudományos felmérés szerint az USA száz legnagyobb multijából kilencvenkilencnek kiterjedt offshore telephelyhálózata van. Ami lehetséges, az onnantól fogva elkerülhetetlen, mivel a versenytársak is csinálják.

Az adóparadicsomként működő szigetek pedig nem teljesen független államok, hanem leginkább  brit és amerikai függésben vannak.  A britek 1973-as uniós belépésükkor külön bebiztosították, hogy a Csatorna-szigetek (Guernsey, Jersey, Isle of Man és hasonló Crown Dependencies) ne legyenek az EU részei, ne kelljen alkalmazniuk az uniós tőkepiaci jogot. Ugyanezt tették Hong Konggal és Makaóval a kínai tőke felszívására, a karibi szigetekkel (Bahama, Kajmán Szigetek, Brit Virgin szigetek) az amerikai tőke bevonzására.

Amerika a világ egyik legnagyobb onshore offshore központja. Ezen belül is kiemelkednek egyes tagállamok (Nevada, Wyomnig), és különösen Delaware[ii]. Az offshore központok létezése ellehetetleníti a nemzetközi tőkebefektetések nyomon követését is. Vajon véletlen-e, hogy 2007-ben a Kínába irányuló külföldi működő tőke befektetések nem Japánból, az USA-ból vagy Dél-Koreából jöttek, hanem mindenkit megelőzve Hong Kongból és a Brit Virgin Szigetekről? Vajon véletlen-e, hogy az Indiába áramló külföldi működő tőke első számú forrása 43%-al nem az USA, Kína vagy az Egyesült Királyság volt, hanem a brit pókhálóhoz kötődő Mauritius, a nemzetközi offshore rendszer új csillaga?

A Transparency International ismert nemzetközi korrupciós percepciós listáján 1993 óta folyamatosan előkelő helyen szerepelnek az olyan országok, mint az USA, az Egyesült Királyság, Luxemburg, vagy Svájc. Ez azonban csak a korrupció érzetét vizsgálja. 2009 Novemberében azonban a nemzetközi Tax Justice Network megjelentette Pénzügyi Titkossági Indexét, amely számos kulcsfontosságú szabályozás összehasonlításával jött létre, elkötelezett szakértők közreműködésével. Kik vannak a lista tetején?

 1. Egyesült Államok 2. Luxemburg 3. Svájc 4. Kajmán Szigetek 5. Egyesült Királyság

Némileg más lista. Köztük három uniós tagállam. Nem meglepő, hogy az EU, amely lényegében egy kormányok által irányított szervezet, nem sokat tesz az offshore jogrendszerek szabályozására. 

Az adóparadicsomok többsége a közvélekedéssel ellentétben NEM apró független karibi sziget!

Az offshore rendszernek három fontos hatása van. A piaci hatékonyságra hivatkozva elvonja a finanszírozást a nyugati világban az 1933 és 1973 között kialakított jóléti rendszerektől, amelyek a piaci fundamentalizmus ideológiája szerint folyamatosan 'túl drágák', ezért leépítésre szorulnak.  Egészen valószínű, hogy az offshore rendszer megszüntetésével ismét fenntarthatóvá válnának ezek az újraelosztási rendszerek. Másrészt a könnyen befolyásolható adóparadicsomok létezésükkel zsarolási potenciált jelentenek az onshore nemzetállamok irányába, ahol ezen keresztül könnyedén elérhető az adócsökkentés, a dereguláció. Ez pedig a vagyon felfelé, a kockázatok lefelé történő újraelosztását jelentik, illetve a jóléti rendszerekből történő további forráskivonást. Harmadrészt pedig a fejlesztési pénzek többszörösének elszivárgásán keresztül ellehetetlenítik a harmadik világbeli országok felzárkózását.

Ráadásul mivel a pénz hatalom, a névleg demokratikus államok  érdemi döntéshozatalát is kiüresítik, látszólagossá teszik, amennyiben a nemzeti szabályozó tehetetlenül áll a nemzeti adóztatás alól kivont pénzek visszavezetése tekintetében. De facto megszűnik a rendelkezési a joga ezekkel a nemzeti forrásokkal, mivel azok de jure nemzetközileg elismert joghatóságok felé áramolnak.

A világ legelismertebb offshore-ral foglalkozó civil szervezete, a Tax Justice Network (~Adóigazságossági Hálozat) 2012-ben tette  közzé legújabb jelentését Estimating the Price of Offshore (~Az offshore becsült ára) címen. (A szervezet vezetője, John Christensen maga is kiugrott offshore bankár, a jelentés késztője, James S. Henry pedig a McKinsey konzulting cég volt fő közgazdásza, offshore specialista.) A jelentés szerint Magyarország benne van az offshore által legkedvezőtlenebbül érintett húsz fejlődő ország között. Sőt, 242 milliárd dolláros veszteségével megelőzi a nálánál sokkal nagyobb, és korruptabb hírben álló Lengyelországot, Ukrajnát és Kazahsztánt is! Az 1980-as évek óta Magyarországról kiáramlott összeg nyers számítások szerint a magyar államadósság két és félszeresét teszi ki! Ha igaz, amit a civil szervezet állít, akkor ez bombasztikus hír. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elmúlt harminc év megszorításainak többsége értelmetlen volt. Ezen felül pedig örökre érvényét vesztik azok a kijelentések, amelyek szerint a magyar állam túl nagy lenne, a jóléti juttatások pedig koraszülöttek. A civil szervezet módszertana nyilvános, munkájukban nagy nemzetközi intézmények (Világbank, ENSz, BIS, stb.) adatokra építettek.  Fontos tény: az OECD, az IMF 2008 óta nem foglalkoznak érdemben az offshore jelenség tanulmányozásával, pedig az idő tájt ők maguk is 11 milliárd dollárra becsülték annak mértékét. Azaz lehet (és érdemes is) vitatkozni a Tax Justice Network-kel, ám becsléseik megkerülhetetlenek.

Mi a helyzet világszinten? A jelentés alkotói szofisztikált módszertant használtak a Világbank, az IMF, az ENSZ és más szervezetek adatait felhasználva. Ezt aztán összevetették a tartalékvaluták és az arany iránti kereslet alakulásával, illetve privátbankári tanulmányokkal. A rigorózus kutatás eredményeképpen azt találták, hogy mintegy 21 billió dollárnyi be nem jelentett vagyonnal rendelkeztek a világ leggazdagabbjai offshore paradicsomokban 2010-ben! Ez nagyjából egyenlő az USA és Japán teljes évi gazdasági kibocsátásával! Az adat értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy mindez csak a leggazdagabb polgárok vagyona, azaz a világvállalatok ennél jóval nagyobb offshore állománya ebben nincs benne. Azt is szem előtt kell tartani, hogy mindez csupán pénzügyi megtakarítás, az ingatlanok, yachtok és egyéb vagyontárgyak nem foglaltatnak bele.

Egy másik szervezet, a Blochamps Capital konzulting cég becslése szerint évente nagyságrendileg 200-300 milliárd forint tőkekivonás történik a magyar gazdasági és politikai elit köreiből. A vállalati szektor offshore tőkekivonására, illetve a Magyarországon működő multinacionális vállalatok transzferárazására nincs megbízható becslés.